A héten meg látogattuk az egyik Fehérvári kutya iskolát, ahol több résztvevővel, valamint az oktatóval Nyakas Gáborral is sikerült interjút készíteni. Remekül telt el az az egy óra, és
sokat tanultunk, valamint kicsit jobban is meg ismertük magát a kutyák gondolkodását. Oktatónk 25 éves tapasztalattal, teljes profizmus mellett oktatta 4 lábú barátainkat, vagyis jobban mondva azok gazdáit. Módszere azon alapszik, hogy nem közvetlen a kutyákat oktatja, hanem a gazdákat hogy hogyan bánjanak/neveljék kedvencüket. Láthatóan hatásos a módszer, elmondása szerint az első alkalommal volt egy kutya aki nagyon agresszív volt mint emberrel, mint fajtársaival. De most így a 4 órán magunk láttuk, ahogy ugyanaz az eb póráz nélkül teljes figyelemmel követte gazdáját szorosan a lábánál. Ahogy Gábor mesélte nekünk, még általános iskolai éveiben ismerkedett meg a kutya oktatással és - valószínűleg - azóta is ezzel foglalkozik, nagy sikerrel. Valamelyest pszichológiai hatással is dolgozik ami annyit jelent, hogy meg mutatja a gazdának képes rá, hogy a kutya kövesse minden parancsát, valamint meg mutatja az adott gazdának, hogy hiába olyan a kutya amilyennek látja, a kutya is képes arra amire tanítja. Ezáltal egy kisebb siker élményt (is) ad így több kedve van az embernek végig csinálni a képzést.
Gábor mesélt nekünk a tanítási menetéről is. Egyéni, saját módszere a "Nyakas system" szerint úgy tanítja a gazdikat illetve kutyáikat ahogy egy iskolában a tanár a diákjait, csak itt a másképp zajlik a kommunikáció. Ez esetben az iskola a kiképzés helyszíne (szárazréti körforgalom melett lévő füves pálya), itt a kutyáknak meg kell tanulniuk amint belépnek a kiképzés helyszínére nincs ugrálás rosszalkodás, hanem a fegyelem a fő szempont a játék, az ugrálás meg a többi az otthonra való. Mai látogatásunk során Gábor éppen azt tanította hogy hogy lehet azt elérni hogy a kutya akár póráz nélkül is sétáljon gazdája melett és hogyan lehet "rávenni" a kutyát hogy leüljön illetve felálljon a gazdája kérésére, akár mindenféle jutalom(falat) nélkül. Nem tudjuk, hogyan csinálja, vagy mi a titka de egyedi módszerével még a legmakacsabb kutyát is képes volt maga mellé leültetni illetve felállítan
De (mint mondta) a kutya nem értette, hogy hogyan tudta rávenni őt a mozgásra, hisz nem is volt a kezében a póráz. Ezzel maximálisan magára vonta a kutyus figyelmét aki mindenre egyből reagált. Mivel kutyákról van szó nem maradhatott el az egyik leg lényegesebb téma amit a mai társadalom úgy nevez: "harci kutya". Meg is kérdeztük mi a véleménye, hozzáállása? Annyit válaszolt, hogy mindig a gazda a hibás. A kutya nem tehet arról, hogy senki nem mutatta/tanította meg neki mikor, hogyan kell viselkedni akár emberek, akár más kutyák társaságában. Korábbi bejegyzésben írtam erről a témáról, és mondható teljesen egy véleményen vagyunk a témát illetően. Továbbá beszélt nekünk egyedülálló programjáról, amiben iskolákba megy el személyesen egy vagy több kutya társaságában, ahol megtanitja a gyerekeknek hogyan kell egy kutyához hozzá nyúlni. Egy esetleges kutya támadás kivédeni valamint megelőzni azt. Ezek alapján láthatjuk nem mindennapi oktatóval volt szerencsénk találkozni, beszélgetni, hiszen mesteri ahogyan tanítani - kommunikálni tud szeretett, és hű négy lábú társaikkal. Nem csoda mert hát azért 25 év tapasztalat lapul benne, és látszik milyen szenvedéllyel végzi munkáját. Végső soron annyit tudok mondani, hogy aki teheti (ha csak egy órára is) menjen el hozzá, vegyen részt a tanfolyamon, hisz Magyarország Caser Millan-jaként is nevezhetjük, okkal.
szinte az első szóra. Az én szemszögemből nézve a legjobb motiváció a jutalomfalat, illetve a kis kedvenc megdícsérése akár a kiképzőtől ,akár a gazditól hiszen mindenkinek jól esik egy kis elismerés, főleg ha jól végezte munkáját.Továbbá volt egy olyan gyakorlat - bár inkább nevezném módszernek - amivel nem csak egy kutyát lehet a másik kutyának "bemutatni", de akár egy kis gyereket is. A módszere az volt, hogy ölbe vette az egyik kisebb termetű tanonc ebet, és szép lassan közelítette a másik kutyához. De ugye ösztön lényekről beszélünk, így a kutyus egyből fel akart ugrani, a másik kutyushoz. Alig telt el pár perc, és Gábor alig néhány láb mozdulattal meg tanította neki, hogy ha ugrál akkor esélytelen, hogy bármilyen módon megismerje fajtársát. Ezek után nyugodtan ült és szimatolt, elképesztő milyen könnyen és határozottan adta tudtára, hogy mi a helyes módja. Így, ezzel a módszerrel akár féltett kis gyermekünket is bátran meg tudjuk mutatni négy lábú barátunknak, mindenféle aggodalom és baj nélkül. Kérdésünkre, miszerint milyen a kutyák pszichológiai képzése, a következő választ kaptuk: "A kutya rengeteg időt töltött el az ember kapcsolata nélkül, és nagyon keveset az ember társaságában. Így sokkal dominánsabbak a kutya ösztönei, és ezt figyelembe kell venni a képzés során. Tehát amíg nem tudjuk meg szerezni a kutya figyelmét, addig nem lesz egyszerű a tanítása." Ezt egy ügyes trükkel demonstrálta, egy barna vizslával. A pórázt a derekára kötötte és így kezdett sétálni, de a kutya nem látta nem tudta hogy a kezében van a póráz (amivel alapesetben irányítjuk a kutyát) és mégis minden gond nélkül követte Gábort.
